Az angolszász Halloween, melynek alkalmával október 31-e estéjén a gyerekek rémisztő jelmezekbe öltözve házról házra járnak csokit és édességet követelve (“trick or treat”), mindenszentek előestéjének ünnepe, eredete azonban pogány hagyományokhoz és ősi rituálékhoz nyúlik vissza.
Halloween egy legalább háromezer éves kelta ünnepben, a samhainben gyökerezik, amely a kelta újév kezdetét és a nyár, valamint az aratási időszak végét jelképezte. Ezt a hagyományt a brit szigeteken és a mai Franciaország északi részén élt pogány népek tartották, és a hiedelem szerint ezen az estén az élők és holtak világa közötti határ elmosódik, így a halottak szellemei visszatérnek kísérteni a Földre.
Szellemnek öltöztek, hogy ne essen bajuk
A holt lelkek házról házra jártak, rémisztgették a népeket és tönkretették a termést, míg a kelta druidák hatalmas máglyákat gyújtottak, hogy áldozati tüzekkel állatokat és terményt ajánljanak fel az isteneknek, cserébe a jóslatokért. Ez a rituálé a Pomona, a gyümölcsök és a fák istennője, valamint a feralia, a holtak ünnepe révén kapcsolódott össze a Római Birodalom hagyományaival, miután a rómaiak meghódították a kelta területeket.
A katolikus egyház átalakította a hagyományt
A 9. században a katolikus egyház III. Gergely pápa vezetésével elrendelte, hogy mindenszentek ünnepét, amely korábban május 13-án volt, október 31-re tegyék át, ezzel megszakítva a pogány kötődésű október végi ünnepkört. Így a mindenszentek előestéje, amit angolul All Hallows Even-ként ismertek, lassan átalakult a mai Halloween-né. A keresztény egyházi hagyomány november 1-re helyezte át a mindenszenteket, míg november 2-re a halottak napját.
A brit népek továbbra is hűek maradtak
A brit népek azonban továbbra is tartották magukat a több ezer éves kelta szokásokhoz. Október 31. estéjén tüzeket gyújtottak, hogy azok fénye elijessze a rossz szellemeket, a jó szellemeknek pedig utat mutasson.
Rémisztő jelmezekbe bújtak, hogy úgy tűnjön, ők is szellemek, és ne bántsák őket a holt lelkek. A falusiak állatáldozatot vagy növényi terményt hagytak házaik előtt a visszatérő szellemek kiengesztelésére. Idővel ez a szokás átalakult, és a jelmezes népek ételért, sörért vagy pénzért jártak házról házra.
Átverte az ördögöt, csúnyán megfizetett érte – „Töklámpás Jack”
A töklámpás (angolul Jack O’Lantern) eredete egy régi ír legendában gyökerezik. A történet szerint egy Jack nevű csavargó kihívta az ördögöt egy ivászati versenyre, és meggyőzte, hogy változzon pénzérmévé, amivel ki tudná fizetni a kocsmárost. Az ördög viszont az ezüstfeszület mellé került, így képtelen volt visszaváltozni eredeti formájába.
Jack később elengedte az ördögöt, azzal a feltétellel, hogy halála után nem kerül a pokolba. Azonban a mennyországba sem nyerhetett bebocsátást, így örök bolyongásra ítéltetett a Földön. Jack egy izzó széndarabot tett egy kivájt fehér retekbe, amely később átalakult az emberi fejre hasonlító sütőtökké. Ez lett Halloween ikonikus szimbóluma, amit ki kell tenni az ajtó elé.
Halloween Amerikában – Az ír bevándorlók hatása
Halloween hagyománya az Újvilágban csak az 1800-as évek második felében gyökeresedett meg, amikor az ír bevándorlók tömegesen érkeztek az Egyesült Államokba. Az angol puritánok korábban elvetették a zajosabb, pogány eredetű ünnepeket, de az ír bevándorlók révén Halloween széles körben elterjedt, és a gyerekek kedvelt szórakozásává vált, amikor jelmezekbe öltözve édességet gyűjtöttek a „trick or treat” jelszóval. Azóta Halloween az Egyesült Államokban hatalmas biznisszé nőtte ki magát, és nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek, sőt házi kedvenceik is részt vesznek benne.
Ezzel a gazdag történelmi és kulturális háttérrel Halloween nem csupán egy vidám, félelmetes ünnep, hanem egy mélyen gyökerező, ősi rituálékra épülő hagyomány, amely mára világszerte elterjedt.
Fotók: Pexels
